Általános leírás:
„Rövidszoru, jó felépítésu kutya, testmagasságához képest rendkívül eros, jól izmolt, élénk, rendkívül mozgékony”.
Sajátos jegyek:
„Történelmi hátterébol kedvezoen, zabolátlanul bátor és kitartó.
Rendkívül intelligens kutya. Barátságos, viszont nem alattomos.
Gyermekekkel rendkívül barátságos”.
Természet:
„Merész, bátor és abszolút megbízható”. A harmadik standardzáradék az
alacsony ingerküszöb. A természeti jegyeknek, a fajtára jellemzonek kell
maradni, ez mindig szolgál valami meglepetéssel. A félénkség, gyávaság
a harcmúltnak köszönhetoen, nincs és nem is lehet jelen.
Koponya és fej:
„Rövid, mély, valamint széles felsofej. Nagyon jellegzetes pofaizomzat,
hangsúlyos stop/rövid pofa, fekete orr”. A pofahossz aránya a
felsofejhez képest 1/3 : 2/3, kell hogy legyen. 1/3 az orrhegytol a
stopig, ez a hirtelen lejto a két szem között a pofáig, és 2/3 a stoptól
a hátsó focsontig. A Stafford feje kidolgozott, épp úgy néz ki, mint
egy kis gyümölcs (pl. barack ), mely a tarkótól a szemek között a stop
végéig tart. Bizonyára értheto, hiszen az izomzat mindkét oldalon a
hasíték oldalán kell, hogy elhelyezkedjen a fejen, a szemektol az orr
negyedéig. A pofaizomzatnak erosen hangsúlyozottnak kell lennie, ezt
„CHEEK BUMPS”-nak (boltozatos pofaizomnak) nevezik.
Fülek:
„Rózsafül, vagy félig lelógó, nem nagy, vagy lógó. Az álló fül
kifejezetten nem kívánatos”. Ehhez keveset lehet hozzáfuzni, de
hangsúlyozni kell, hogy a kutya összképét a fülállás erosen
meghatározza. A nem típusos fülek, ahogy a fej oldalán lógnak,
rendezetlenül, kevésbé attraktívan néznek ki.
Szemek:
„Lehetoleg sötét szemszín elonyös, világosabb szorzetnél megengedett a
világosabb szemszín. Kerek, közepes nagyságú és úgy ültetett, hogy a
kutya elore nézzen. Sötét szemhéj”. A szemeknek nem szabad túlságosan
közel ülniük egymáshoz, nem
szabad hangsúlyosnak lenni, ezzel a kutya összképét erosen megtörné.
Pofa:
„Az ajkak tömörek, szorosan fekvok. Eros állkapocs, nagy fogak,
tökéletes szabályos és hiánytalan fogazat (olló). Ezért hívják így, mert
a felso metszofogak rálapulnak az alsókra, és valós helyükön állnak az
állkapocsban”. Ez a leírás olyan kimeríto, hogy nem szükséges egyéb
hozzáfuznivaló.
Nyak:
„Aránylag rövid és erosen izmolt. A külso vonalban behatárolt. A
könyökhöz vezetve folyamatosan rásimul”. Újra egy jó leírás, de sajnos
nem tesz említést arról, hogy a nyakon, egy bizonyos helyen izomcsomó
látszik a tarkócsont és a nyakvonal vége között. Ezt koronának nevezik
Angliában. Ez a nyakvonal a kanoknál megfigyelheto fajtajegy.
Mellso láb:
„Egyenes futású és „eros csontú”, széles kiállású, kiugrás nélkül az
alsó lábszárnál. Az alsó lábszár a mancsba könnyen beállított. A könyök
testhez simuló, nem kiálló”. A standard megkívánja, hogy a mozgása
aránylag széles kiállással történjen (térölelo járásmód). Figyelni kell
azonban a túlzásokra. Egy „bulldog front” biztosan nem az, amire
gondoltak. A könyöknek nem szabad kiállnia vagy lazának lennie. Az
általános testformáknak passzolnia kell. Ideális esetben a könyök
szabályosan záródik a bordákhoz. Semmiféleképpen nem szabad a könyöknek
megereszkednie úgy, hogy a folyamatos mozgást csorbítsa, és a nyaknak
simulékonyabb csatlakozása a testhez lehetetlen legyen. Egy Staffordnak
biztosan kell állnia a lábán. Ehhez a mancsnak egészen könnyedén
kiállónak kell lennie. A mellso lábak enyhe kifordulása (várakozó állás)
a jobb súlyelosztás végett az eroteljes mellizmot követeli meg. A
standard szerint a farkaskarom a mellso lábakon nem levágandó, ha a
farkaskarom a hátsó lábakon jelentkezik, akkor el kell távolítani.
Törzs:
„Rövid és tömzsi, vízszintes felso vonal, széles front. Mély mellkas,
eros bordázat. A törzs jól izmolt”. Egy eroteljes kompakt kutyát követel
meg a standard, eros háttal, a hátlapon a lapocka nem elálló. A felso
vonalnak vízszintesnek kell lennie, egész könnyedén felemelve az
ágyékterületet. Egy eros, boltozott „pontyhát” nem
kívánatos, igaz, hogy a hát közepén lehet egy kis boltozat vagy
megereszkedo, vagy kiemelkedo a keresztcsont miatt. Az ágyék-rész
elegáns, az összeköttetésnek az utolsó bordacsont és a csípocsont között
kompaktnak, nem túl hosszúnak kell lennie. A frontrész a lábak között,
széles kell, hogy legyen, úgy hogy a tüdonek a mellkasban elegendo
hely jusson. A mellkas mély, a bordáknak ki kell boltozódnia ahhoz,
hogy a tüdo és a szív jól elférjen, ezáltal a kutya jól tud dolgozni.
Egy jó kondícióban lévo kutyának nem lehet csüngo hasa.
Hátsó láb:
„Erosen izmolt, ugrásra kész mély állás, jó térdszögelés, hátulról nézve
az állat állása paralell”. Legfontosabb a paralell állás, minden ettol
eltéro hibának minosül. A csánk erosen szögeltnek kell, hogy legyen, a
térd maradjon normál szögelésu.
Mancsok:
„Eros, középnagy és kerek. Egyszínu kutyáknál a karom fekete”. Kinézetre
jól csontozottnak kell lennie. Szuk egymás mellett álló mancsok. Valós
kapcsolat a kutya és a nagysághoz mérten.
Farok:
„Középhosszú, mélyen ülo, vége szabadon futó és aránylag mélyen hordott.
Könnyed hajlatú legyen, mely a régi utcai nyomóskúthoz hasonlít”.
Semmiféleképpen nem emelheti nyugalmi állapotban a háta fölé, kivéve
izgalmi állapotban, de nem eltúlozva. Megfigyelheto, hogy a kutya
ösztönösen felemeli a farkát, ha másik kutyát lát (dominancia). Azt
mondják, hogy a Stafford farka azért ilyen eros, mert mint harci kutya
gyakran került a padlóra és a farkával segítette magát jobb pozícióba.
Mozgás:
„Szabad eroteljes és erotakarékosan folyamatos. Elölrol vagy hátulról
figyelve a kutyát a lábak párhuzamosan mozgnak. A hátsó lábaknak
eroteljes lökést kell adniuk”. Ez a leírás valóban átfogó. Egy jó
mozgású kutya, amely büszke és szabad, jó benyomást kelt.
Szorzet:
„Kemény rövid és szorosan illeszkedo”. A szor egy jól kondicionált Staffordnál fényesen ragyog. Érintéskor érezhetoen kellemes.
Szín:
„Vörös, sárga, fehér, fekete vagy kék. Mindegyik ezek közül fehérrel
keveredhet. Minden variáció csíkossal vagy csíkos fehérrel keverve. A
fekete cserszín, vagy májszín kifejezetten nem kívánatos”. A kék színuek
is elfogadottak, de nem jól örökítik a pigmentációt.
Magasság és súly:
„A súly kanoknál:12,7-17,2 kg, szukáknál: 10,9-15,4 kg. Elfogadott
marmagasság 35,6-40,6 cm. A marmagasságnak és a súlynak egymással
szemben arányosnak kell lennie”. Igazán nem könnyu a súlyt és a
marmagasságot tökéletesen eltalálni. A fiatal kutyákat gyakran a
standardhoz hasonlítják, az érettség végére minden megváltozik és
magasabb súly lesz a kívántnál.
Hibák:
„Minden ami a standardba foglaltaktól eltéro, hibának számít. A súlyt,
magassági hibáknál figyelembe kell venni, úgy, hogy mindig a súlyhoz
igazodjunk”. A mai szabályok szerint, ha egy kutya sok hibával
rendelkezik, még mindig indítható központi osztályban, melyet
vadászkutya standard szerint bírálnak.
Egyéb:
„A kanoknak szemmel látható két normál nagyságú herék.